A biztonság nem a falon lógó tanúsítványoktól válik valósággá, és nem is attól, hogy minden papír hibátlanul rendben van. A valódi munkavédelmi kultúrát nem az irodákból, hanem a terepen járók érzik meg elsőként. A kérdés csak az, megkérdezzük-e őket?

A legőszintébb visszajelzés: a láthatatlan szemeké

Gondoljon csak bele. Egy takarító, aki nap mint nap végigsétál a csarnokon, pontosan látja, ha egy kábel napok óta nincs rögzítve. Egy karbantartó, aki gyakran egyedül dolgozik a hátsó telepen, tudja, hol lenne szükség figyelmeztető tábla vagy extra világításra. Egy raktáros, aki éveken át ugyanazt a létrát használja, meg tudja mondani, mikor kezdett az már instabillá válni.

Ők mind hallanak, látnak, érzékelnek, csak ritkán kérdezi meg őket valaki. Pedig ők az első védvonal, akiknek észrevételei sokszor életet menthetnek.

Középvezetők és valóság – két világ találkozása

Miközben a középvezetők prezentációkat tartanak az ISO előírásokról és a szabályzatok betartásáról, az alsó szinteken dolgozók valós, nap mint nap előforduló kockázatokkal szembesülnek. A biztonság ott dől el, ahol a kézzel fogható veszélyek vannak, nem a dokumentumok lapjain.

És mégis, épp őket nem kérdezi meg senki.

A dokumentum nem érzékel, csak dokumentál

A munkavédelmi szabályzat, a kockázatértékelés és az oktatási napló mind fontos eszközök, de egyik sem fog szólni, ha valaki elesik egy olajfolton vagy a rosszul rögzített létra miatt megsérül.

Nem az számít, hogy mi van leírva, hanem az, hogy a munkavállalók érzik-e, hogy számít a véleményük. Ha szólnak, történik-e valami? Ha hibát látnak, meghallgatják-e őket? Vagy inkább félnek, hogy bajba kerülnek, ha jeleznek?

Mert ahol a takarító nem mer szólni, ott valójában senki nincs biztonságban.

Mire figyeljen a vezető?

• Ne csak a munkavédelmi audit során kérdezze meg a dolgozókat! Kérdezze őket akkor is, amikor senki nem kötelezi rá. A rendszeres, nyitott párbeszéd kulcs a bizalomhoz.
• Figyelje, ki mer szólni és ki nem! A csend legtöbbször nem elégedettséget, hanem félelmet jelent. Az elhallgatás sokszor a legnagyobb veszélyforrás.
• Építsen olyan kultúrát, ahol a hétköznapi észrevétel is érték! Egy apró, oda nem figyelt hibából indul ki a legtöbb baleset.

Több mint szabály, a biztonság emberi ügy

A munkavédelem nem csak szabályok betartása, hanem emberi kapcsolat. Amikor a vezető meghallgatja a legalsó szinten dolgozót, és komolyan veszi a jelzését, akkor születik meg a valódi biztonság.

Egy finom, de egyértelmű döntési helyzet

Ha ma megkérdezné egy takarítóját:
„Mit lát, ami veszélyes lehet?” — vajon kapna választ?

Ha nem, akkor nemcsak munkavédelmi, hanem vezetői szempontból is érdemes újragondolni:
Valóban biztonságos a cégem?

Ha ez elgondolkodtatta, kérje munkavédelmi kultúra-felmérésünket, nem dokumentumok, hanem valós emberi visszajelzések alapján.